TÁNC ÉS KOMMUNIKÁCIÓ

2019.02.28

A tánc kommunikatív szerepéről ma sok írás lát napvilágot. Vajon milyen érdekes tényeket tudhatunk meg ezekből?

Egy agyműködést vizsgáló, fizikai és biológiai paraméterekkel dolgozó cikk végén olvashatjuk: a hipnotizőr és az alany között nem csak pszichés, hanem fiziológiai paraméterekkel is mérhető fizikális egymásra hangolódás is létrejön, amely minden bizonnyal archaikus kommunikációs síkon valósul meg.[1]

Egy másik többféle táncmozgást vizsgáló agykutatási kísérlet tapasztalatainak összegzése így szól: a tánc archaikus fokon valaha kommunikációt valósított meg, a tánc tulajdonképpen kvintesszenciális gesztusnyelv.[2] Ez az írás azokat az elméleteket látszik alátámasztani, amelyek a nyelv eredetét a gesztusokra vezetik vissza. Azonban azt is tudnunk kell, hogy a legújabb elméletek a nyelv kialakulásáról a gesztus nyelv és vokalizáció eredet elméleteket nem tartják összeegyeztethetetlennek, szerintük a nyelv elképzelhetően vokalizációból és gesztusokból fejlődött ki, amelyeket továbbra is használ.[3]

Szlovén kutatók a salsa kultúrát elemezték társadalmi szerepköreiben. Szerintük a salsának specifikus testnyelvi és személyközi kommunikációs szerepe van a szlovén társadalomban.[4] A tánc kommunikatív szerepe minden történeti korszakban fellelhető. Ki kell emelni XIV. Lajos Versailles-i kastélyának mintegy tizenötezer fős főnemesi lakosságát, ahol az egész élet szinte megkoreografált színpad volt, konvenciók, mozgásos és táncos viselkedési kódok kommunikatív terepe.[5]

A tánc és kommunikációelmélet határán mozgó kutatások nemcsak angol nyelven, hanem kínai vagy orosz nyelvű forrásokban is fellelhetőek. Nem véletlen ez, hiszen a táncos lelke erősen kötődik a táncmozdulatban kommunikált kifejezéshez. A táncolás kommunikatív szerepe sokrétű: megerősíti a nemi szerepeket, formálja a közösségi és kulturális kötéseket, kifejezi a szociális és politikai elvárásokat. Nemegyszer lázadást is kifejezhet. A tánc nem csupán az előadóművészetek egy összetevője, hanem önmagában egy kommunikációs metódus. Isadora Duncan vélekedése szerint a tánc felszabadítja a lelket, hogy ki tudja fejezni magát a beszéd által korlátozott tartalmakon túl is. Ted Shawn úgy gondolta, hogy a tánc kiterjeszti a nemi szerepek tartományát.[6]

A jelnyelvet használók életében a mozgásos kommunikáció elsőrendű: gesztikulációs kódokkal közölnek jelentéstartalmakat. Frenák Pál koreográfusi érzékenységét nagyban formálta jelnyelvet használó közegben való jártassága. Wim Wenders, a Pina Bauschról szóló film készítője, a zenét a legplasztikusabban alkalmazó koreográfiák közé sorolja a Lutz Förster által jelnyelven tolmácsolt Gershwin: The Man I Love slágert.[7]

Egyes kommunikációelméleti kutatások szerint a tánc a közösségben levő egyén számára fizikai jól-létet biztosít, közösségi és fizikai tevékenységként pedig megerősíti a csoporthoz való tartozást. A táncnak előnyös szerepe lehet a csoportok közötti konfliktusok minimalizálásában, elhatárolódások megszüntetésében. Utóbbi jelenség etnokoreológiai kutatásokban is feltűnik egyes etnikai csoportok viszonyának elemzésénél.[8]

"A tánc a lélek rejtett nyelve", az elhíresült Graham gondolatot idézve egy kínai kutató a táncművészetnek egyenesen társadalomformáló erőt tulajdonít Martha Graham művészetével kapcsolatban. Úgy látja, hogy Graham - amellett, hogy lefektette a modern tánc technikájának alapjait - spirituális otthont, hazát kínált a későbbi modern táncos nemzedéknek. A modern tánc gazdasági világválság alatt szenvedő amerikaiak lelkivilágának enyhülést adott, valamint lefektette a modernizmus filozófiájának alapjait, felfedve az ember egyetemes belső természetét a tánc mozdulatain keresztül.[9]

Henrietta Bannerman elmélete a tánccal, mint mozgáskóddal kapcsolatban olyan analitikus megközelítést kínál, amely a nyelvelméletek bázisán alapul. Kutatásai szerint a tánc a nyelvhez hasonlóan kulturális kódokon keresztül kommunikál, és a nyelvhez hasonlóan strukturált egységekbe rendeződik. Elméletében a nyelvészeti kategóriák megfelelőit a tánc jelentéstani mintázatára terjeszti ki, és feltárja szókincs és szintaxis tánc nyelvezetében beazonosítható megfelelőit.[10]

Zsanna Pimenova szerint a digitális világ a művészethez való viszonyt megváltoztatja. A kortárs gondolkodás kategóriáit az internet és digitális világ átalakítja. Ez a művészetek fejlődésében is változásokat okoz, a befogadó közönség és a koreográfusok szemléletében egyaránt. Platón, valamint Volgsten és Brown kutatásaihoz hasonlóan, akik a zenének az ember lelkére való hatását, illetve a zene manipulatív hatásait elemezték, kiemeli a tánc reklámokban felvállalt hatáskeltő szerepét.[11] Marija Zsilenko szemiotikai elemzése szerint a táncnak, mint sajátos jelrendszernek, a szociokulturális közeg minden szegmensében fontos kommunikatív szerepe van.[12]

Ezekből a kutatásokból a tánc kommunikatív szerepe tűnik ki. Az elemzések lehetővé teszik a nyelvészeti modellek alapján való analitikus megközelítéseket, mellyel a tánc közlési struktúrája felfedhető.

A cikk szerzője Bólya Anna Mária tánckutató, a cikk tartalma a Magyar Táncművészeti Egyetem Interdiszciplináris kitekintések a táncról c. jegyzetében lesz olvasható.


[1] Szendi 2003: 108-109.

[2] Brown; Parsons 2008.

[3] Gillespie-Lynch: https://www.researchgate.net/publication/315334354_Gestural_Theory_of_Language_Evolution

[4] Pušnik; Sicherl 2010: 107-123.

[5] Kovács: 89-90, Papp 1989. Vö Németh 2007.

[6] Rounds 2016: I-V, 22-23.

[7] Batko 2012, Péter 2009, Wiegand 2014.

[8] Pines, Giles 2017: 15-16, Rakočević 2015: 120-129.

[9] Zhang 2009.

[10] Bannerman 2014.

[11] Пименова 2015: 122-126, Brown; Volgsten 2006.

[12] Жиленко 2000.

Irodalom

Bannerman, Henrietta, 2014. Is Dance a Language? Movement, Meaning and Communication. Dance Research, 32(1), pp. 65-80.

Batko, Chelsie, 2012. Dance and Movement as a Form of Communication. Marginalia - The graduate Student Blog - Columbia College Chicago.

Brown, Steven; Parsons, M. Lawrence, 2008. The Neuroscience of Dance - Recent Brain-imaging Studies Reveal Some of the Complex Neural Choreography Behind Our Ability to Dance. Scientific American, 299. kötet, pp. 78-83.

Brown, S. & Volgsten, U. szerk., 2006. Music and Manipulation: On the Social Uses and Social Control of Music. New York, Oxford: Berghahn Books.

Gillespie-Lynch, Kristen, 2019. Gestural Theory of Language Evolution. In: T. K. Shackelford & V. Weekes-Shackelford, szerk. Encyclopedia of Evolutionary Psychological Science. New York(Online: https://www.researchgate.net/publication/315334354_Gestural_Theory_of_Language_Evolution): Springer Science & Business Media, pp. 1-12.

Kovács Gábor, 1999. Barokk táncok. Budapest: Garabonciás.

Németh András, 2007. Németh András: Az emberi test mint a kommunikáció médiuma. A testhasználat és a performativitás pedagógiai történeti antropológiai vázlata. In: G. Bolvári-Takács, szerk. Hagyomány és újítás a táncművészetben, a táncpedagógiában és a tánckutatásban. Budapest: Magyar Táncművészeti Főiskola, pp. 106-115.

Papp Imre, 1989. A Napkirály - XIV Lajos élete és kora. Budapest: Kossuth Kiadó.

Péter Márta, 2009. Frenák Pál & Compagnie Pal Frenak. Budapest: Kortárs Táncért és Jelelő Színházért Alapítvány.

Pines, Rachyl; Howard, Giles, 2017. Dance as Intergroup Communication. Oxford Research Encyclopedia of Communication, pp. 1-21.

Pušnik, Maruša; Sicherl, Kristina, 2010. Relocating and Personalising Salsa in Slovenia: To Dance is to Communicate. Anthropological Notebooks, 16(3), pp. 107-123.

Rakočević, S., 2015. Dancing in the Danube Gorge: Geography, dance and interethnic perspectives. New Sound: International Magazine for Music, 46(13), pp. 117-129.

Rounds, Samantha, 2016. Dance as Communication: How Humans Communicate Through Dance and Perceive Dance as Communication. Portland: University of Oregon.

Szendi Gábor, 2003. A hipnózis és az agyműködés (Hypnosis and brain processes). Psychiatria Hungarica, 2. kötet, pp. 99-109.

Wiegand, Chris, 2014. The Sound of Pina Bausch. The Guardian.

Zhang, Yan-jie, 2009. "Dance Is the Hidden Language of the Soul" - On Spiritual Homeland of American Modern Dance. Studies in Culture & Art, Issue 浙江省文化艺术研究院.

Жиленко, Мария Николаевна , 2000. Танец как форма коммуникации в социокультурном пространстве. Москва: Государственная академия славянской культуры .

Пименова, Жанна Викторовна , 2015. Танцевальная коммуникация в эпоху цифровых технологий. Научный вестник МГТУ ГА, 215. kötet, pp. 122-126.

© 2019 MŰVÉSZET 5.0.
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el